Kedves Látogató!

Sok szeretettel köszöntelek
 írásaim
egy részének bemutatását tartalmazó honlapomon!
Köszönöm, ha megtisztelsz érdeklődéseddel és figyelmeddel!

A végtelen

Milyen messze a
végtelen,
ha ajkadról szó ejti ki,
vagy
lépted tárja eléd -
közte híd,
alatta emberfejek,
mik tartanak,
vagy
kezek emelik talpadat
nem merülni el,
hol mocsok és sár takar.
Mondd, szemed
látja-e még a közelt,
vagy
átsiklik néma tájakon
kinyújtott karoddal elérni
az áhított holnapot.
Érzed-e még virágok
bódító illatát,
szelíd muzsika
üzen-e neked,
vagy
légből hívott köddel
titkaid leplezed.
Álmodod-e még
vadlovak vágtáját,
sasok széles szárnyát,
pillangók könnyed reptét -
vagy
fagyott mosollyal
csapod agyon.
Milyen messze
a végtelen,
ha betűkből
összerakod -
vagy
száll
vadludak útján
mezőkön,
álmos hegyeken,
megpihenve
fodros habokon
számolni a cseppeket.
Ha már nem lelsz határt,
hol valaha volt,
sűrűn szőtt hálóban
te vagy
a
pók!
 

2008. május 8.

Imádság

Ha tehetném, elvennék
tőled mindent,
ami az élhető jó és szép
ellenében áll,
állnék mögöttes árnyak
lopakodó útjában eléd,
és semmit nem kérdeznék.
Lehívnám a nap sugarát
körberajzolni otthonod,
mint oltalom rátok, ki
most, s valaha ott lakott.
Nem adnék hét csodát,
csak egyet - de az az egy
a világot jelentse neked-
most és mindörökké.

2011. 02. 18.

Hajnal

Vörös szemeivel
letekint
szárnyát szelíden
megemelve,
óvó angyalként
őrködni
a csendben nyugvó
lelkek felett.
Harmatágyán
elringatva az éjt -
szempillák ólma
búcsút int
feledni álmot,
látni a valót.
Harangzúgásra megtelik
a tér, labda pattan
pontosan eléd,
egy kócos kisgyermek
kitárja kezét…
…szemében olvasod
az összes igét.
 

2008. június 3.

Meddig ér(sz)

Éjre sötétedett a nap,
távoli csillagok
közelítik a tegnapot -
míg számolod,
hány lépés a
holnapod,
függöny mögül
huncutul
bekacsint a Hold.
Megrebbensz, mint
mindig,
ha a csendben
szemérmetlenül
hangosan
 kakukkol a falióra.
Te már múltadba nézel:
ormok csúcsáig
elég volt-e lépted -
közben letörlöd
gyöngyöző homlokod;
nem vagy kevesebb,
mint lenni szeretnél,
de több sem,
mint ami lehetnél...
 

2008. május 8.

Léted

Száz évnyi mélyben,
gyökere ezer
hajtásával
öleli a földet
az életért.
Zöld koronák
árnyai alatt
messzire nyúlva
fonódnak össze
egyetlen létbe -
bölcsőjükben
élve egyedül,
elhagyatottan,
mint egyetlen
sötét félelem,
mi nem enged el.

Ám az értelem,
mint gyertyaláng
varázsolt újra
meleg szobát –
apró léptekkel
megmászva
a gyökerek
ezer fokát.
Ringasson át
teljes életen
új bölcsőd, mit
fontak neked
szeretteid
egybekulcsolt
kezei.