  
 
A végtelen
Milyen messze a
végtelen,
ha ajkadról szó ejti ki,
vagy
lépted tárja eléd-
közte híd,
alatta emberfejek,
mik tartanak,
vagy
kezek emelik talpadat
nem merülni el,
hol mocsok és sár takar.
Mondd, szemed
látja-e még a közelt,
vagy
átsiklik néma tájakon
kinyújtott karoddal elérni
az áhított holnapot.
Érzed-e még virágok
bódító illatát,
szelíd muzsika
üzen-e neked,
vagy
légből hívott köddel
titkaid leplezed.
Álmodod-e még
vadlovak vágtáját,
sasok széles szárnyát,
pillangók könnyed reptét -
vagy
fagyott mosollyal
csapod agyon.
Milyen messze
a végtelen,
ha betűkből
összerakod -
vagy
száll
vadludak útján
mezőkön,
álmos hegyeken,
megpihenve
fodros habokon
számolni a cseppeket.
Ha már nem lelsz határt,
hol valaha volt,
sűrűn-szőtt hálóban
te vagy
a
pók…
2008. május 8.
Meddig ér(sz)
Éjre sötétedett a nap,
távoli csillagok
közelítik a tegnapot -
míg számolod,
hány lépés a
holnapod,
függöny mögül
huncutul
bekacsint a Hold.
Megrebbensz, mint
mindig,
ha a csendben
szemérmetlenül
hangosan
kakukkol a falióra.
Te már múltadba nézel:
ormok csúcsáig
elég volt-e lépted -
közben letörlöd
gyöngyöző homlokod;
nem vagy kevesebb,
mint lenni szeretnél,
de több sem,
mint ami lehetnél...
2008. május 8.
Adósság
Add magad egészen! -
tétován félúton
rekedt ölelésed
énedre rávetül, s
lelkedbe visszatér
mint vágy: megadni
a másik felét.
2010. június 14.
Barátnőm: Cserényi Zsuzsanna
grafikája
 vasneliza@gmail.com
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
