Drága Lizám!
Szívemből gratulálok Neked, barátaidnak, akik segítettek, hogy egy álmod valóra váljon! Örömömre szolgál, hogy írásaidat, verseidet itt olvashatom, s ha kell meríthetek belőlük erőt, mint ahogy tettem is, nem is olyan rég! Szeretnék, most Neked adni valamit, egy igaz történetet, amit versben "magam módján" próbáltam hozzád írni:
Lizának, köszönetem jeléül!
Volt idő mikor úgy éreztem,
Feleslegessé vált az életem.
Elvették tőlem mind azt, amiben hittem,
Amiért oly sok éven át, küzdöttem.
Magamba roskadva napokig zokogtam,
Vérző szívemre gyógyírt nem találtam.
Fájdalmas volt beismernem,
Innen már nincs kiút, elvesztem…
Ám, jött egy angyal, kinek neve Liza,
Bánatomban, kezét- felém, nyújtotta.
Vérző szívemet verseivel gyógyította,
Bíztató szavaival felemelt a magasba.
Erőt adott, hogy talpra álljak,
S mutassam meg a világnak,
Nincs miért, szégyenkezzem,
Mert minden nap a tükörbe nézhettem!
Sosem tudtam elégszer megköszönni Neked,
Mint ahogy azt sem, hogy Igaz Barátra leltem benned!
Utadat járva angyalok kísérjenek,
S vágyaid, álmaid mindig teljesüljenek!
Kívánom szívemből, legyél mindig nagyon Boldog,
Szeretetben, békességben éld, minden napod!
Adjon az Isten mindenhez sok erőt, egészséget,
S gondolataidból minél több költemény szülessen!
Szeretettel gondolok Rád, és szívemmel ölellek: Márti